Shaolin Kung-fu és a Chan (zen) Buddhizmus

 

A rendelkezésre álló történelmi adatok, valamint a mesterek elbeszélései gyakran ellentmondásosak, így próbáltuk a több forrásból is megeggyező elbeszéléseket kiemelni.



Ba tuo (Buddhabhadra) indiai szerzetes Kínában terjesztette a Buddhizmust. Az akkori császár Xiaowen megkedvelte a bölcsmestert és tanításait, ezért földet adományozott a buddhista tanítónak és 495-ben felépítették a Shaoshi hegy lábánál a Shaolin templomot.  A shaon szó jelentése: fiatal erdő fái, vagy fiatal fák az erdőben. Úgy 30 évvel ez után érkezett 527-ben a Shaolin Kung-fu alapjainak letevője Bodhidarma (kínaiul Damo).

Az akkori uralkodó Vu-ti császár (Liang-dinasztia, 502-549) meghallotta, hogy nagy tudású bölcs szerzetes érkezett hozzájuk, így magához rendelte. Három kérdést tett fel:

– Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam számtalan szerzetesről – hivalkodott a császár. – Milyen érdemeket szereztem?

– Semmilyet – mondta Bodhidharma.

– Mi szent hát?

– Minden üres, nem szent.

– Akkor ki áll itt előttem?

– Fogalmam sincs

/Kettőjük párbeszéde alkotja a Koanok alapját./

Mivel a császár nem tudott mit kezdeni a válaszokkal, így a bolondnak hit embert elküldte. Bodhidarma a Shaolin templom felé vette az irányt, ahol a főapát (Fang Chang) féltve a tanítványait a jövevénytől nem engedte be, így az elutasítást követően a templom közelében, egy barlangban vett menedéket. A legenda szerint kilenc évet meditált ezen a helyen. A templombéli szerzetesek felfigyeltek erre és egyre sűrűbben látogatták, ételt és italt vittek neki, amit sosem fogadott el. Kérlelték, hogy tanítsa őket, de mindig elutasító volt. Bodhidharma a barlang falának fordulva ült és hallgatott. Kint Huj-ko (Taj-ce Huj-ko, 487-593) a magas hóban térdelt hiába, végül levágta és felmutatta egyik karját, hogy szóra bírja mesterét:

– Tanítványod szelleme nem ismer nyugalmat – mondta kétségbeesetten. – Könyörgök, békítsd meg!

– Hozd ide azt a nyughatatlan szellemed – szólt a pátriárka. – Megbékítem.

– Mihelyt keresem, megtalálhatatlan.

– Akkor meg is békült.

Végül tanítvánnyá fogadta őt és szerzetes társait és visszatért a templomba, ahol már várták érkezését.

 


Ez időre volt tehető amikor Bodhidarma, aki a chant /japánul: zen, jelentése: elmélyülés/ önálló hagyományként elkülönítette a Buddhizmuson belül, így megalakult a kínai Chan Buddhizmus.

Bodhidarma chan tanításait nem bírták a többnyire meditációban ülő szerzetesek, így legyengült fizikai és szellemi kondíciójuk erősítésére, kezdetben egészségmegőrzésre szolgáló gyakorlatokat hozott létre.

Mozdulatsorokat tanított nekik és rendszeresen gyakoroltatta velük. /Indiában a királyi kasztban, minden fajta vallást és művészetet el kellett sajátítani, így Bodhidarma a harcművészetekben is igencsak jártas volt. Innen, és az indiai hatha és raja jóga módosításaiból vette a gyakorlatait. / Ezek a gyakorlatok fokozták a chi áramlását és fejlesztették az erőnlétet. Az indokínai ikonográfia 18 alapállatának mozgásán alapultak (pl.: tigris, szarvas, leopárd, kobra, kígyó, sárkány, stb.). Ezek lettek a Shaolin Kung-fu alapjai. Később a Pap 18 Ökle néven emlegették ezt az első gyakorlatot, de Bodhidarma nevéhez fűződik a Jicsin-csing (izmok változásának könyve), valamint egyesek szerint a Ba Duan Jin is.

Nehéz megállapítani, hogy mikor vált harcművészetté. A Shaolin templom elszigetelt helyen volt, ahol az átutazó banditák és kóborló vadállatok állandó problémát jelentettek, így a harcművészet az egészség megőrzésén túl már a templom védelmét is ellátta. Egy idő után ezeket a mozdulatokat, technikákat egy önvédelmi rendszerbe foglalták, és részletesen lejegyezték. Ahogy múlt az idő, a Chan Buddhista irányzat egyre különlegesebbé vált a harcművészet oktatása miatt is.


A Tang-dinasztia korában (618-907) lázadás tört ki a császár ellen. A Tang Dzsong Shaolin-szerzetes (később tábornok) által vezetett 500 harci pap bravúrosan helytállt a lázadókkal szemben, ezért Li Shimin  -Tang  császár- elismerése jeléül újjáépítette a kolostort, katonáit pedig odaküldte, hogy tanulják meg a bot- és lándzsavívás Shaolin-fortélyait. Később, a Ming dinasztia idején a Shaolin kolostor a virágkorát éli: számos forrás tesz említést a pusztakezes küzdelmi rendszeréről valamint a lándzsa, és Shaolin leghíresebb fegyvere, a hosszúbot használatáról.


Fu Yu 961-ben egységesítette a Shaolin-formákat valamint 18 különböző Kung-fu stílust hívott meg.  A zárt templom lehetőséget adott arra, hogy az oda bekerülő stílusokat, technikákat lejegyezzék, amit aztán tökéletesítettek, rendszerbe foglaltak, majd ezek beolvasztásával új stílusokká formálták őket, így kizárólag Shaolinná válhattak.

A harcos szerzetesek segítségét több alkalommal is igénybe vették a hivatalos szervek: az 1550-es években legkevesebb négy csatában ütköztek meg a déli tengereken garázdálkodó japán kalózokkal, legnagyobb győzelmük alkalmával ellenfeleik több mint százan vesztek oda, míg a szerzetesek csupán négy társukat veszítették el.

 A 16. század közepére a korabeli Kína egész területéről érkeznek katonai szakértők a kolostorba, hogy harci technikáit tanulmányozzák. Az első fennmaradt technikai leírás 1610-ben keletkezett, mely a Shaolin hosszúbot használatát magyarázza, szerzője 10 évet élt a kolostor falai között. A Song hegy környéken tapasztalható törvényen kívüli állapotok tovább ösztönözték a harcművészet fejlődését.

                                                         

Újabb templomokat is építettek Henanban, amire azért volt szükség, mert a meglévő templomokat állandó támadások érték, mivel a császár és a helyi vezetők féltek a papok hadierejétől. Shaolin menekültek gyakran másik templomba mentek tanítani. Előfordult az is, hogy új templom jött létre (Fukien, Kwangtung) de az is, hogy egy már meglévő templom vált Shaolinná (Wu-Tang, O Mei Shan). A politikai szerepet vállaló szerzetesek (mint a legendás Fehér Szemöldök és Hung Tze Kwan) sok kellemetlenséget és bajt okoztak a többi zárkózott szerzetesnek.

A kolostort a történelme során többször is lerombolták majd újjáépítették. Mivel akkoriban a császárt támogatták, 1641-ben Ming-ellenes lázadó csapatok ostromolták meg, erre az időszakra tehető a Shaolinhoz köthető titkos társaság, a Triád megalakulása. A kolostort ért támadások közül a leghíresebb 1723 augusztus 11-én történt  /Qing-dinasztia idején/  egy beépített mandzsu Bak Mei (Fehér Szemöldök) közrejátszásával. A  hagyomány szerint  Mandzsuk alattomos támadását (megmérgezték a vizet) csupán öt pap élte túl, akik szétszéledtek és nem hagyták kihalni a tudást. Ennek az eseménynek köszönhetően terjedt el a Shaolin Kung-fu Kína egész területén, és így alakultak ki további híres Kung-fu stílusok is (pl. Wing Chun).

Az öt túlélő közül kettőnek a nevét is őrzik a feljegyzések. Hung Sin Qua és Funk Si Yu fejenként ezer mandzsuval végzett. Utóbbi arról volt ismert, hogy speciális edzése és fürdője hatására egész teste sérthetetlen volt, egyetlen pontot kivéve. Később sajnos ellenségeinek sikerült egy küzdelem során a magasba ugrasztani és végezni vele.



A Templom modernkori történelme szinte kizárólag háborúkból állt. A Shaolin papok közül sokan csatlakoztak a nemzeti császárellenes mozgalmakhoz, ahol Bokszolóknak nevezték őket. Egyre több külföldi hatalom tört be Kínába és harcolt a Császárhű katonákkal, valamint a Nemzeti hadsereggel (ezek egyébként egymással is hadban álltak). Mivel taktikájuk az volt, hogy aki nem áll melléjük, az ellenség, a Shaolin templomokat és szerzeteseket mindenki rutinszerűen irtotta. A papok közül rengetegen a hegyekbe, vagy külföldre menekültek, egy részük visszatért a világi élethez, de voltak akiket bebörtönöztek . A Shaolin szerzetesek csak reménykedtek benne, hogy a Shaolin tudása fennmarad, még ha a templomokat le is rombolták.

A 20. század eleje a törvényen kívüliség és a hadurak korszaka: egyikük 1928-ban gyújtotta fel a kolostor épületeit, mely 40 napig égett; ekkor rengeteg feljegyzés vált a tűz martalékává. Ugyanakkor Shi Yun Xiang szerzetes sikeresen kimenekít néhány dokumentumot és elhagyja a kolostort. A japán invázió során az idegen csapatok elfoglalják és saját céljaikra használják épületeit, majd a kommunista hatalomátvétel során a birtokok nagy részét elkobozzák, a kolostori életet ellehetetlenítik.

A kínai kormány 1970 körül kezdte meg a templomok újjáépítését addig lőgyakorlatra használták célpontként. 14 Shaolin pap tér vissza, hogy folytassa a tradíciókat, köztük tanítványaival és az ősi szövegek másolataival Shi Yun Xiang is. A 80-as évek során kezd a Shaolin Kung-fu újra egyre népszerűbbé válni, részben köszönhető a nagy sikerű Jet Li filmnek (Shaolin Temple). Egyre többen érkeznek tanulni a kolostor körül növekvő számban megjelenő harcművészeti magániskolákba, melyek közül sokat egykori Shaolin szerzetesek hoztak létre. Ugyanakkor egyre több szerzetes is saját iskolát nyit, hogy a befolyó összeget a kolostor újjáépítésére fordíthassák.

1989-ben megnyílik a Shaolin Temple Wushu Guan, és állami segítséggel megkezdődik a kolostor teljes felújítása. A kilencvenes évektől egyre több külföldi érkezik a Wushu Guan-ba és a templom környéki iskolákba, és elkezdenek a kolostor falai között nevelkedett fiatal Shaolin szerzetesek is iskolákat nyitni szerte a világon.  1999-ben Magyarországra is ellátogatott a Shaolin Templom bemutató csapata és az egyik szerzetes Shi Xing Hong mester –Sifu Robert Lyons invitálására- 10 shaolin tanárral kezdett el foglalkozni és hazánkban telepedett le. 4 év tanítás után újdonsült tanítványai egyesületeivel 2003-ban meglapítja a Magyar Chan Wu Szövetséget.