Meditációk


Akció meditáció

Ami lehet bármi, amit a hétköznapokban teszünk, ha teljes egészében jelen vagyunk testileg és lelkileg is, ha eggyé vállunk az adott tevékenységgel. Lehet ez zenehallgatás, bármilyen sporttevékenység, olvasás, tévénézés, fűnyírás, beszélgetés, napozás, séta vagy akár bármilyen munkafolyamat. Amikor nem az agyunk irányít már, hanem maga a folyamat, melynek csak részesei vagyunk. Ahol nem keresünk semmi elérhetőt, hanem élvezzük magát a tevékenységet, vagy ha nem élvezendő, akkor is eggyé vállunk a folyamattal és benne maradunk, megéljük annak fájdalmát, és tesszük a dolgunkat.  Jelen vagyunk és ébren!  Vannak pillanatok, amikor a folyamat elhalványítja a célt és maga a tapasztalás értékesebbé válik, mint az elérendő célunk. Ez az, amikor igazán haladunk a valódi célunk felé. Folyamatok melyekben feladjuk a tudatos kontrollt, ahol nem gondolkodunk, csak tesszük, amit tennünk kell, adjuk magunkat tisztán és őszintén.




Ülő meditáció

Természetesen nálunk főként a chan meditációs gyakorlatait alkalmazzuk, melynek célja hogy tapasztaljuk a tiszta, tükörszerű, nem mozduló tudatot. Hogyan?

Tedd félre pillanatról pillanatra a véleményed, haladd meg a tapasztalataid és ne engedd, hogy a külső helyzet uralkodjon rajtad. Tartsd meg a tiszta tudatot valamint irányvételt, és amikor teszel valamit, akkor csak tedd.

Hajlamosak vagyunk a testet, a lélegzést és a tudatunkat külön figyelni, de ezek a meditáció folyamán eggyé válnak. A meditáció során a tudat állapota a legfontosabb, de a helyes testartás is segítségünkre van abban, hogy ne kalandozzunk el.

Elvunulások: http://www.fehertigris.hu/elvonulasok

Testtartás:

A lótusz és a fél-lótusz ülés sokunknak problémát okozhat, de nem szükséges ahhoz, hogy elkezdjünk meditálni, ehhez több testtartás közül is választhatunk. Az első és talán legegyszerűbb alternatíva a törökülés, amikor a lábakat úgy keresztezzük, hogy az egyik felül a másik alul helyezkedik el. Itt viszont a hát és a derék hamarabb kifáradhat. Második lehetőség a burmai ülés, amikor a lábak ugyancsak keresztben egymással szinte párhuzamosan fekszenek, és térdünkkel pedig a földet érintjük. Itt a derék tovább bírja. Matracon vagy párnán üljünk a stabilitás és egyenletes súlyeloszlás miatt. Érdemes az ülőpárna szélén vagy első egyharmadán ülni, hogy szinte csak alátámassza a gerincoszlopot és az ülepet, tartsuk hátunkat egyenesen, térdünk lehetőleg érjen a le a matracra.

A lábak helyzetének csak stabilitási és fiziológiai funkciója van, ezen kívül semmi más ezoterikus, spirituális tartalmat nem hordoz. Akinek fáj a lába, az egy széken ülve is meditálhat. A meditáció közben nem a lábad helyzete fontos, hanem a tudatod tartása.

A fejünk búbjával törekedjünk az ég felé, amennyire csak tudunk, ezáltal kiegyenesítve gerincoszlopunkat, majd lazítsuk el izomzatunkat. A fejtető „emel” – mintha egy felfüggesztő pont lenne, és ahogy „lógunk” lefele, a gerinc melletti izmok ellazulnak. A csípőnket kicsit döntsük előre a párnán, a hasunkat lazítsuk el, a tenyerek élét illesszük a hasfalhoz. A hátunk alsó régiója megmaradhat természetes, enyhe görbületében. Az orrunk legyen nagyjából egyvonalban a köldökünkkel, és a felsőtestünk ne dőljön sem előre, sem hátra.

Az állcsúcsot enyhén húzzuk be, de a fejet ne hajtsuk le. Így a tarkó görbülete enyhébb lesz, és nem merevednek el oly hamar a nyakizmaink. Ebben a pozícióban tudjuk a legkönnyebben megtartani az egyenes testtartást, egyben az energia egyenletes áramlását a testben.


Kezünk tartása leginkább egy védőkorláttal ellátott madárfészekhez hasonlít. Amelyik láb fölül van az a kéz legyen alul. Felülről fektessük bele másik kezünket úgy, hogy középső ujjaink középső ujjpercei találkozzanak először, a többi ujj ezt követi. Ezután hüvelykujjainkat vízszintesen, lágyan érintsük össze és tartsuk minden esetben a köldökcsakra (tantien,) előtt lazán, mely körülbelül kétujjnyival a köldök alatt található.

Pár dolog, amire érdemes figyelni:

A szánkat tartsuk csukva, és ha egészségi állapotunk megengedi, mindig az orrunkon keresztül lélegezzünk. A nyelvünket helyezzük fel a szájpadlásunkra, ezáltal ritkulni fog nyelési ingerünk. Nézzünk lefelé körülbelül 45 fokos szögben, szemünket tartsuk résnyire nyitva, így minimalizálva a pislogás szükségességét. Ne koncentráljunk egy pontra. Tartsuk a tekintetet magunk előtt, a térben ellazítva így kerülve el a folyamatos pislogást. A fix pontra irányított tekintet, kifejezetten nem javasolt.

Légzés

A legegyszerűbb meditációs gyakorlat az, amikor a légzésünkre figyelünk. A lélegzés maga az életerő, mely a testünk központi tevékenysége is egyben. A tudatunk és a lélegzetünk egyek; amikor a tudatunk izgatott, a lélegzetünk is izgatott; amikor idegesek vagyunk, akkor a lélegzetünk gyors és felületes; amikor tudatunk nyugodt, a lélegzetünk mély és lassú.

Tudat

Nagyon fontos, hogy gyakorlás közben figyelmünket a tantienünkre, azaz az energia központunkra összpontosítsuk. Ez testünk szellemi és fizikai központja, a köldökünk alatt körülbelül két-három újjnyira található. Az ülőmeditáció közben, ahogy egyre többször és többet tartjuk figyelmünket a tantienen, úgy válunk napról napra egyre éberebbé és intuitívabbá.

A tiszta tudat, tiszta pillanat gyakorlására több módszert is alkalmazhatunk:

 

Hangok felfogása

A meditáció ezen formájában, ülés közben csak a környezetünk hangjait, zajait fogjuk fel.  Halljuk a madarak csivitelését; ahogy az autó elgurul a ház előtt; ahogy a repülő elrepül a város felett, vagy ahogy a gyerekek játszanak az utcán. Amikor mindezt halljuk, figyeljük meg azt, ami felfogja a hangokat. Észre fogjuk venni, hogy a gondolkodás megszakítja a figyelmet, és újra kell kezdenünk a hangok felfogását. A jelen pillanatból elvisz gondolkodásunk a múltba vagy a jövőbe. Amikor észrevesszük, hogy elkezdtünk gondolkozni, térjünk vissza finoman a pillanatba, és türelmetlenség, illetve az eredményes és eredménytelen megkülönböztetése nélkül folytassuk.

Ha a fenti módszer nem elégséges ahhoz, hogy megtartsuk jelenlétünket a pillanatban, akkor az alábbi két módszer közül válasszunk.

Nagy kérdés

Azt a kérdést, mely megelőzi a gondolkodást és minden egyéb kérdést, Huatou-nak hívjuk. Ez a gyökere minden, a tudatban megjelenő gondolatnak és jelenségnek. A legelterjedtebb két ilyen kérdés a „Mi ez?”, illetve a „Mi vagyok?” Minden belégzésnél feltehetjük a kérdést, és a megjelenő válaszoknak gondolatoknak ne tulajdonítsunk lényeget. A gondolkodó, relatív válaszok megjelennek és eltűnnek, visszaszármaznak oda, ahonnan jöttek, és ha nem birizgáljuk őket kétségeinkkel, akaratosságunkkal, elégedetlenségünkkel, egyéb énes eszközökkel, akkor azok egyre kevésbé ugrálnak ki természetes helyükről. Azután nem mozdulnak, és eltűnnek. Akármi is történjék, tartsuk meg a kérdést, míg a tudatunk tisztává nem válik.

 

Mantra

Ha gondolkodásunk még mindig túl aktív, akkor mantrát is recitálhatunk, melyet vagy tanítónk ajánl nekünk, vagy magunk választjuk ki. Ezt a módszert is sokat kell gyakorolni, mert ha nem vagyunk éberek, akkor a tudatunk egyik része mormolja a mantrát, míg egyéb részei elmélyül a hétköznapi tevékenységek számbavételével. Ha ez megtörténik, akkor egyszerűen térjünk vissza a mantrához, a gondolkodás és termékeinek elítélése nélkül. Bármiféle továbbgondolást, itéletalkotást és egyéb lelki erőfeszítést mellőzve folytassuk az éber recitálást.

 

Ha a tudatunk pótcselekvésekbe merül, akkor, bármelyik számunkra szimpatikus gyakorlattal visszahozhatjuk a gyönyörűséges, nem-cselekvő, éber pillanatba. A választott meditációs módszer mellett tartsunk ki hosszabb ideig, mielőtt másikra váltunk, hogy legyen időnk megtapasztalni azt. Ha megjelenik valami a tudatunkban, ne küzdjünk ellene, és ne próbáljuk elnyomni. Egyszerűen csak térjünk vissza a tiszta tudat megtartásához.

Ha tartjuk a nem mozduló test - nem mozduló beszéd - nem mozduló tudat hármas egységét, akkor a tudatunk egyre jobban elcsendesedik. Ne akarjunk semmilyen tapasztalatot elérni, csak használjuk egyre tisztuló eredeti tudatunkat, ezáltal közelebb kerülve önmagunkhoz és segítve együttérző énünk felébresztését.

Önmagában a gyakorlat helyes kivitelezése nem segít minket a tisztánlátásban. Ezek csak mankók, alapot és segítséget adhatnak arra, hogy megtapaszaljuk saját belső késztetéseinket, és az ezektől való megszabadulást.