A SHAOLIN KUNG-FU KIALAKULÁSA KÍNAI DINASZTIÁK ALATT

A kínai dinasztiák időrendi táblázata

 

Hszie- (Xia-) dinasztia i.e. 2207-1766. 

 

Sang-jin- (Shang-Yin-) dinasztia i.e. 1765-1122.

Az írásbeliség megjelenése erre a korra tehető Kínában, és az első írásos emlékek alapján (jóslócsontok) állítható, hogy ekkoriban már létezett a birkózásnak egy fajtája. A fegyvereket (kard, kés, nyíl) bronzból készítették. Archeológiai leletek bizonyítják, hogy harci szekereket is használtak.

 

Csou- (Zhou-) dinasztia i.e. 1122-256. 

Az ekkoriban felvirágzó filozófiai iskoláknak köszönhetően a műveltség alapvető követelményei közé tartozott az íjászat és a lovaglás gyakorlása. Az Ódák könyve említi az ököllel történő küzdelmet is. A vas egyre inkább kezdte kiszorítani a bronzot, s ez új fegyverek megszületéséhez vezetett.

 

A Tavasz és Ősz korszaka  i.e. 722-482.

 

A hadakozó fejedelemségek kora i.e. 453-221.

Ebben az időszakban meggyengült az uralkodóház, és a nagy birtokok urai önálló királyságokat próbáltak kialakítani. Emiatt megnőtt a katonáskodásból élők száma. Az állandó háborúskodások a parasztokat is arra kényszerítették, hogy saját életük védelmében megtanuljanak bánni a fegyverekkel. A hivatásos katonák egy része azonban nem csupán a megélhetésért harcolt, hanem fontosnak tartotta bizonyos lovagias eszmék betartását is. Ez a morális tartás nagy hatást gyakorolt a harcművészetek későbbi mestereire.

 

Csin- (Qin-) dinasztia i.e. 221-206.

Huang-ti, Kína első császára megtiltotta a harci művészetek gyakorlását attól való félelmében, hogy alattvalói egyszer fellázadnak ellene. A katonák fegyverein kívül minden más fegyvert beolvasztatott.

 

Han-dinasztia i.e. 206-i.sz. 9.

A harci művészeteket újra engedélyezték, majd a kormány politikájának lényeges részévé tették. A hadsereg mindennapos edzései között szerepelt a kardvívás és a kézitusa.

 

Xin-dinasztia i.sz. 9-25.

 

Keleti Han-dinasztia i.sz. 25-220.

 

A három királyság kora i.sz. 220-265.

Egy híres orvos betegségmegelőző módszerként kifejlesztette az öt állat (tigris, szarvas, medve, méh, madár) mozgásán alapuló gyakorlatsort, mely a test megerősítését szolgálta.

 

Nyugati Jin-dinasztia i.sz. 265-316.

 

Az északi és déli dinasztiák kora i.sz. 317-589.

495-ben Ba-tuo megalapította a Shaolin-templomot az északi Vej-dinasztia korában.

527-ben, a Liang-dinasztiabeli Vu-ti (503-549) császár uralkodása alatt érkezett Indiából Kínába a Shaolin kung-fu egyik kulcsfigurája, a buddhista szerzetes Da Mo (Bodhidarma). Mivel ekkor még a Shaolin-templomban nem értették meg tanítását, egy közeli hegy barlangjába vonult meditálni, ahol végül 9 évet töltött. Visszatérte után fejlesztette ki a szerzetesek fizikumának javítására, az izomzat és az inak nyújtására irányuló mozgássorozatot, mely részben a légzésen alapult.

Miután Da Mo lefektette a csan buddhizmus alapjait a templomban, 536-ban nyugatra indult terjeszteni azt.

Da Mo tanait első tanítványa, a második pátriárkaként tisztelt Hui Kö terjesztette-vitte aztán tovább.

 

Sui-dinasztia i.sz. 581-618.

 

Tang-dinasztia i.sz. 618-907.

A Tang-dinasztia korában (618-907) lázadás tört ki a császár ellen. A Tang Dzsong Shaolin-szerzetes (később tábornok) által vezetett 500 harci pap bravúrosan helytállt a lázadókkal szemben, ezért Tang Tai-csuan császár elismerése jeléül újjáépítette a kolostort, katonáit pedig odaküldte, hogy tanulják meg a bot- és lándzsavívás Shaolin-fortélyait.

 

Az öt dinasztia kora i.sz. 907-960.

 

Liao-dinasztia (ÉK-en) i.sz. 916-1127.

Ebben az időben állítják össze a csan szerzetesek életrajzgyűjteményét.

 

Északi Song-dinasztia i.sz. 960-1127.

A Shaolin harci papok ebben az időszakban voltak a legtöbben, számuk elérte a 2000 főt.

Fu Yu 961-ben egységesítette a Shaolin-formákat. 18 különböző kung-fu stílust hívott meg a templomba, ahol a technikákat tökéletesítették, lejegyezték, majd ezek beolvasztásával rendszerezték a Shaolin kung-fut.
Fu Ju tanítványaival (Ling Dei, Ling Ming, Ling Csing) mintegy 48 könyvet írt, mely 173 puszta kezes formagyakorlatot tartalmazott. Később ugyanők lejegyezték a 18 fegyverhez tartozó 133 formagyakorlat mozdulatait is. További munkájukként a chin-na (Chin-na) mozdulataiból 21 könyvet készítettek, melyekben 327 különböző technika szerepelt, s mindezt 3895 kép illusztrálta.

 

Nyugati Hszia- (Xia-) dinasztia (ÉNY-on) i.sz. 1032-1227.

A dinasztiát Dzsingisz kán hadai semmisítették meg.

Megjelenik egy haditudományokról való értekezés.

 

Jin-dinasztia i.sz. 1115-1234.

A dzsürcsik, akiknek későbbi leszármazottaik felveszik a mandzsu nevet, önálló birodalmat hoznak létre Arany (Jin) néven.

Ekkor jelenik meg a csan koan-gyűjteménye.

 

Déli Song-dinasztia i.sz. 1127-1279.

A nomád törzsek folyamatosan támadják a birodalmat.

 

Jüan-dinasztia i.sz. 1279-1367.

Fu Ju 1312-ben alapította meg a generációk rendszerét. A generációk nevei összeolvasva egy, a buddhizmus gondolatait összefoglaló verset alkotnak.

Részlet a versből: "Az erkölcs útját hosszan járni, és soha nem szakítani félbe."

 

Ming-dinasztia i.sz. 1367-1644.

A legnagyobb változás a kínai harci művészetekben a Ming-dinasztia idején történt, amikor a küzdelem technikáját valóban művészetté változtatták, olyan művészetté, ami a testet és a szellemet egyaránt csiszolja. A hagyomány szerint ez az alapvető változás az 1417-1459. közötti időszakban Chang San-feng nevéhez kötődik. Chang San-feng kidolgozott egy, a taoizmuson alapuló, szellemi és pszichofizikai képességeket fejlesztő küzdelmi irányzatot. Ez lett a későbbi ún. lágy irányzatok alapja.

 

Csing- (Qing-) dinasztia i.sz. 1644-1911.

A 18. században a templom támogatottsága csökkent, mivel az uralkodók nem akarták, hogy harcos papok legyenek.

A templomot folyamatosan érték a támadások. Egy 1723-as attak során a mandzsuk felgyújtották a templomot, melynek újjáépítése hosszú ideig tartott. A kolostor pusztulása után néhány évtized alatt - a megmenekült és az országban szétáramló szerzetesek révén - Shaolin rendszerű iskolák sokasága jött létre.

 

Kínai Köztársaság i.sz. 1912-1949.

Mivel a templomban mindenki menedéket talált, a rossz szándék is könnyen a falak közé férkőzött. Ez vezetett oda, hogy egy ott gyakorló tanítvány, Shi Yu Shen 1928-ban felgyújtotta a Shaolin-templomot, amely 40 napig égett.

 

Kínai Népköztársaság i.sz. 1949.-

1980-ban állami segítséggel újjáépítették a templomot.

1983-ban egy Jet Li főszereplésével készült Shaolin-film jelentős hírnevet hozott a Shaolin-kultúrának.