2006 NYÁRI EDZŐTÁBOR

Indulás

Augusztus 21.-én kora reggel gyülekeztünk a Délinél, egymásra várás közben az előző esti tűzijáték – vihar - bőrig ázás élményeit osztottuk meg egymással: korlátba kapaszkodás, ablaktörés, pánikroham és elázott holmik. Hát nem mindenkire jellemző a pontosság, Orsira pláne nem (röpke 5 órás késéssel érkezett), így vonatindulás előtt 5 perccel még nem volt teljes a névsor. Késők ide-oda, a többség vonattal, néhányan autóval elindultunk Fonyód fele. Az út az ismeretlen kihívások és erőpróbák helyszínére hatalmas várakozással töltött el. Mint első alkalmas táborozó füleimet hegyezve figyeltem útitársaim előző évi élményeit és próbáltam felkészülni az elkövetkező hat napra.

Érkezés

Derűs és vidám utazás után a Balaton csodálatos kilátással fogadott, gyönyörű napsütésben pompázott a tó és mögötte a Badacsony. A háromszintes Bazsó ház és udvara érkezésünkkor kongott az ürességtől, csak a háziak Andi néni és Dénes bácsi rohangáltak néha egyik helységből a másikba, ágyat vetettek, takarítottak. Az emeletes ágyakkal zsúfolt szobák némán várakoztak, a bőség zavarával küszködve mi, korábban érkezők kiválasztottuk szobánkat-ágyunkat és az autók elindultak a vonattal érkezők elébe. Nemsokára zsivaj és élet költözött a vaságyak közé, narancsszínű ruhák kerültek elő a hátizsákokból, átöltözés és már mindenki odakint sorakozott az utcán. A fonyódi békés nyaralóknak és lakosoknak hangos „SI-HENG NI HAO!”-val jeleztük, hogy megérkeztünk!

Napirend

Si-Heng az első edzés elején ismertette a tábori rendet és programot. A napot reggel 7-től tai-chi, chi-kung edzéssel kezdjük, majd lesétálunk a Balaton parti büféhez reggelizni, ezt követően 10 órakor kezdődik a második edzés alapvetően pusztakezes gyakorlatokkal, ebéd után pihenő 4-ig, ekkor a kezdők újabb pusztakezes, haladóknak fegyveres gyakorlás és végül a vacsorát követően lesz az utolsó edzés, a sanda.

Hozzátette: a csapat együtt mozog, nem megengedett a tekergés és elkolbászolás anélkül, hogy szólnánk és tudnánk egymásról. Ezen instrukciókkal vette kezdetét a különböző életkorú, foglalkozású, társadalmi helyzetű emberekből álló harmincegynéhány fős csapat közösségé kovácsolása. A későbbiekben is lesz még erre példa.

Közlekedés

A kocogásban, futásban vagy sétában megtett távolságoknál kizárólag az utcák jobb oldalát vettük igénybe, néhány hangos „Gyerünk-gyerünk! Zárkózz fel!!!” után sikerült kettesével rendezett sorokba vonulni Si-Heng után. Edzések alkalmával vörös rojtos lándzsát tartott a kezében, néhányan utána botot, szerintem mára már közveszélyesek lennénk ilyen jellegű felvonulással.

Az úttesten történő átkelés némi forgalomirányítást igényelt minden alkalommal, ezt az élen járó fiúk talán a végére megtanulták. (ti. Látványosan ki kell válni néhány méteres távolságban a vonuló embercsapatból és kézzel vagy éppen a kezükben lévő bottal az autósokat udvariasan megállásra kényszeríteni.)

Naponta háromszor sétáltunk le a Balaton parti strandra, ennek is a büféjéhez étkezés céljából. Amolyan levezetésnek tekintettük az edzések között a le és fel közlekedést a fák alatti kanyargós ösvényen. Külön köszönet az autósoknak az esős időben történő szállításért, eléggé sárdagasztó lett volna az ösvényen kaptatni.

Reggeli edzések

Zsibbadt, izomlázas állapotban, összegyűrt arccal és csipás szemekkel sorakoztunk minden reggel hétkor a tai-chi edzéshez. (nemcsak tai-chi volt, de engedjétek meg, hogy ezt az összefoglaló nevet adjam neki) A szomszédokra való tekintettel, diszkréten köszöntünk és kocogtunk egy kis kört a hűvös reggelben, majd a ház melletti úton sorakoztunk fel. Ritka szép kilátás volt onnan az ébredő Balatonra, néha ködbe burkolózott a völgy, máskor vakító napsütésben. Úgy éreztem ilyenkor reggel, hogy egy kicsit belénk költözött a táj szépsége és harmóniája, nyugodt és békés tekintetek vettek körül, de az is meglehet, hogy csak álmosság miatt volt.

Azt már mindannyian megtapasztaltunk, hogy milyen a kemény fizikai igénybevétel, hogy a kellő állóképesség és edzettség mennyi gyakorlással jár. Reggeli edzéseinken megtapasztaltuk, hogy a teljes ellazuláshoz és lágy mozgáshoz is sok gyakorlás kell, merev végtagjaink ellazítása, görcsös mozdulataink mellőzése nem egyszerű. A tai-chi finom, a légzéssel összhangban végzett mozdulatai a csapat nagy részét megragadták, ezért felmerült az igénye egy külön tai-chi iskola megnyitásának az egyesületen belül, ami reméljük, hamarosan megvalósul!

Délelőtti és délutáni edzések

Egy kalap alá veszem, mert a gyakorlás tartalma szempontjából nagy különbségek nem voltak a délelőtti és délutáni edzések között. Onnantól, hogy „Rendeződjünk csoportokra!” csak a saját kezdő csoportom gyakorlásáról tudok számot adni. Nagyrészt déli formákat gyakoroltunk: chong-chuent és a másik nevét nem tudom. A budapesti edzéseken tanultakat (alapgyakorlatok, lia hong chuen, kung fu chuen) alig-alig gyakoroltuk, de rúgtunk pajzsra oldalsókat, egyeneseket, páros gyakoroltunk sokat. Oldalsó rúgásgyakorlástól mai napig fáj a könyököm. Ne röhögjetek, tényleg a könyököm bánta. Tartottam a pajzsot, jött a rúgás és a fogantyúkat tartó fém csat ott csattant a könyökömmel, ahol a legérzékenyebb - lezsibbadt tőle a karom teljesen.

A haladóbbak úgy láttam, botoztak leginkább, de olyan is történt, hogy amikor a Judit botja kettétört, ő pillangó-kés formát tanult két botmaradványával. Mázlista, mi?

Erősítések néha csak a szokásosak, máskor már keményebben voltak. Halál közeli állapotba egyik edzés után se kerültünk! A 101 felülést a szokásos 30-al kezdtünk és Si-Heng folyamatosan kerekített hol 50-re, hol 60-ra, majd lassan megtoldotta egy-egy tízessel, ilyen-olyan ürüggyel, a századik már giccsesen kerek szám lett volna, ezért plusz eggyel még megtoldottuk végén: egy kis felüléssel és egy nagy nyögéssel.

Kellemetlen és talán kissé figyelmetlenség volt a körülményekre nézve, két dolog. A tigrismászás a forró aszfalton, lejtőn lefele a tenyereket igencsak igénybe vette. Mindenki a maga ütemébe talán sérülésmentesen, óvatosan végigment volna a kijelölt szakaszon, de a hajrázás nem hiányzott!!! Tamás keze bánta a leginkább. A másik szintén az aszfalton történt, a gyertyázás és lábemelés, ami a gerinccsigolyákat vette igénybe, igen fájdalmas nyomokat hagyva maga után, általában rajtunk pehelysúlyú táborozókon.  

Az első nap délután nem a megszokott parkban, hanem egy sétányon edzettünk, sajnálom, hogy nem mentünk oda máskor is. A fákat kerülgető, cikcakkos futás dombról le-fel játékos volt és feledtette a fáradtságot. A sétányon a büféig menet pedig, igen pompás kilátásba volt részünk, oda szívesen visszatértem volna még.

A Domb

A délelőtti és délutáni edzések után a parkból a Harmat utcán végig elkocogtunk az erősítés helyszínére, amely elsőre a kezdőknek a megrökönyödést, a haladóknak egy régi ismerőssel való „kellemes” találkozást nyújtott. Ez volt a Domb! Első nap, hogy mindenki értse a feladatot, Si-Heng nekiiramodott sprintben fölfele a Dombon, látva könnyed és gyors mozgását, ahogy sebesen halad fölfele nem tűnt nehéznek a feladat, de számomra se gyors, se könnyed sprintelést nem sikeredett összehozni. Első alkalommal a Domb közepén a lábaim kezdtek önálló életet élni, lelassultak és fájdalmasan húzódott minden izmom, a feladás határán voltam, de Si-Heng hangjára „Gyerünk-gyerünk!! Pörög-pörög!!” sikerült valamelyest az irányítás visszavenni és az utolsó lépéseket séta helyett futáshoz közelítő mozgásban megtenni. Általában egy vagy két sprint volt, majd középtájról tigrismászásban mentünk vissza a Domb aljára és hátra futásban még egyszer megtettük a távot lentről fel. Ez a része az edzéseknek nem tetszet! 

Sanda

Az esti edzésekre igen szokatlan állapotba kerültem már, a gyakorlatok jellege és a fáradtság miatt megtapasztaltam milyen is belefeledkezni valamibe, amikor elfelejtem, hogy vagyok, megszűnik körülöttem minden, de mégis ilyenkor vagyok igazán jelen abban, amit éppen gyakorlok. A sanda edzések kettő kivételével egy kanális szagú kivilágított utcában voltak a park mellett. Igaz, a kanális szagban csak mi a balszélen tartózkodóak részesültünk. Kövekkel megpróbáltam a lyukat elzárni, de csak mulatságos voltam ezzel a kezdeményezéssel, a szag maradt töretlenül. Egyik este vacsora után lent maradtunk a Balaton parton és ott edzettünk. Azon túl, hogy korom sötét volt és Si-Henget alig láttuk, amikor magyarázott, kellemes élmény volt a parton edzeni, és a távoli esti fényekbe ütögetni. A másik szokásostól eltérő alkalom a ház melletti sanda edzés volt, most fogózzatok meg: zenére!!! Balázs a terepjárójával beállt az út alatti gyepre és az autóból szolgáltatta a zenét. Volt pörgés a táborban többször is, de ez valami hihetetlen volt!!! Hol ütemesebb, hol lassúbb tempójú zene szólt és kíséretnek Si-Heng biztató hangja: ”pörög-pörög-pörög!!!” Annyira beindult mindenki, hogy néhányan edzés után sprinteltek még egyet vagy talán kettőt is a Dombon! Kész extázis volt, ezt az élményt nagyon köszönjük!!!

Kaja

Az előző évektől eltérően idén egy Balaton parti strand és büféje is hangos volt tőlünk napi háromszor - de nem Si-Heng irányító szavaitól vagy a gyakorlást vezérlő számolásától, hanem az étkezéseinket kísérő társalgástól és felszabadult nevetéstől. Tényleg sokat röhögtünk!

Nagy forgalom rajtunk kívül nemigen volt a strandon, sok embert nem zavartunk zsivajunkkal, max a szintén ugyanott étkező piros tangában virító német csávót zaklattuk, de őt is inkább megvető pillantásainkkal! (Ajánlott irodalom Balázstól: Nicolas Jones-Gorlin: Pedofíling)

Aránylag jó kaja volt végig, az adagok esetenként nagyobbak is lehettek volna. A reggelivel egyáltalán nem remekeltek, fejenként 2 zsemlével, gyanús felvágottal és néhány dobozka lekvárral vagy mézzel nem laktunk jól. (Balázs példáját követve, ajánlatos a táborlakónak ilyenkor teljes kiőrlésű bio kenyeret a zsebében hordani :-) A büféseket a teafőzésre külön meg kellett tanítani, a repetázás lehetőségéről is említést kellett tenni első nap, de végül a főnökasszonyt sikeresen lehetett irányítani, és néhány dologban kedvünkre alakultak a dolgok. A szivárvány összes színét kipróbáltuk üdítőben, volt szinte foszforeszkáló zöld alma és valami ibolyán túli málnaízesítésű lé is. Utolsó nap úgy éreztem kitettek magukért, szerintem „jövőre is ide gyertek!” szándékkal. Többször elröhögtük az asztalnál, hogy jövőre tízszer ennyin leszünk, meglehet ezek komolyan vették. A pincérlányokról pedig, nem is tudom… mondjam, ne mondjam? nem mondom! :-)

Táplálék kiegészítésként meglátogattuk néha a sarki boltot is, mondhatom ritkán látott forgalom lett ilyenkor odabent, általában ásványvízzel, tejes karamellával és egyéb műanyagból készült színes rágnivalókkal távoztunk. Egyszer elmentünk egy nagyobb boltba is szemetes zsákokért, mert igencsak esőre állt az idő. A méretet Balázs adta, a próbababa Orsi volt, akinek Si-Heng a fejébe húzta a zsákot majd közölte, tépjen lyukat a fejének és kezének. Orsi visítva-röhögve próbálkozott ezzel a feladattal, mígnem egy jó szándékú vásárló a segítségére sietett, hogy kimenekítse a zsák fogságából, de Orsi ellenállt keményen, szegény csávó nem értette mi is zajlik… miféle erőszakos és fanatikus arcok ezek?

Bográcsos

Ez egy külön szösszenetet érdemel, habár kétség kívül kaja kategória. Szintén a szokásokhoz híven, idén is egyik este a vacsorát bográcsos kajával egészítettük ki. Dóri és Szisz vállalta magára a beszerzést és főzést. Az előkészítésben testületi segédkezés volt: krumpli hámozás, hagymavágás, húsdarabolás. Hatalmas adag készült, mindenkinek jutott bőven és még maradt másnapra is, így a büfés vacsorát lemondtuk, de a naplementét nem mindenki :-) A késő estére kinyúlt vacsorázást követő mosogatásban már nem jeleskedtünk nagy igyekezettel, a főzést vállaló lányok csak két önkéntes segéddel takarítottak el több mint harminc ember után, ami nem volt korrekt a részünkről. Ezért a másnapi vacsora előkészítésnél igyekeztünk maximálisan kivenni a részünket, ehhez Si-Hengék besegítettek azzal, hogy előző este a főt és nyers krumplit összeöntötték, így guberáltunk is főzés-tálalás mellett! Az önkéntes mosogatók jelentkezése pedig, igen tanulságos volt! Nem jelentkeztem…

Szállás

Ötcsillagos skálán mérhetetlen a szállásunk minősége, de a csillagoknál maradva esténként néha komoly csillagászattani értekezésbe nyúlt az égbolt csodálása, hiszen rengeteg csillag volt az égen, hullót is láttunk többet.

A szállás kapcsán, az emeletes ágyakkal még nem is volt gond, pláne nekem, aki a legalsó szint egyetlen nem emeletes, hanem hagyományos ágyát birtokolta. A baj a közlekedéssel volt, az ágyak között alig négyarasznyi hely volt, ahol a cuccok mellett a közlekedésnek is helyet kellett hagyni, ebben nem jártunk sikerrel így akadálypálya lett az ágyak között. Aztán nekünk át kellett járni a fiúk szobáján, ahol hasonló közlekedési viszonyok voltak, az ajtó mellett alvó András délutáni és esti sziesztája, azzal járt, hogy pont orrmagasságba lógott le az emeletről a lába, aminek felejthetetlen illatát nem lehetett megkerülni, így rendszeresen kiszédültünk a szobából! :-)

A zuhany eldugult már első nap, az előző fürdőző vízében tocsogtunk bokáig, így jobbnak láttuk, ha ezt követően elsőnek megyünk zuhanyozni. Egyébként altatás-ringatás nem kellett senkinek, így zajra, zaklatásra, netalán horkolásra senki se riadt fel, habár ez utóbbi biztos volt töményen!

Szabadidőben

Az edzések között ki-ki elvonulhatott magányába, de társaságba verődve kártyázás, zenehallgatás, tévézés vagy éppen mély világmegváltó eszmecsere folyt. Nem volt jellemző a hullafáradtan kidőlünk és meredünk a semmibe állapot, jó hangulatban és felszabadultan töltöttük a szüneteket. Néhányszor nekikészülődtünk a strandolásnak, mindenki a törülközőjével vagy ahhoz hasonló leplekkel vonult le ebédelni, de annyira tikkasztó meleg strandidő nem volt egyik nap se. Inkább heverészés volt fürdés helyett.

Jellemző közös szabadidős program a tévézés volt, Si-Heng gazdag anyaggal érkezett. Láttunk több bemutatót, Si-Fu Robert Lyons oktatófilmeit, az 1999-es világbajnokságot, a TaMo életét bemutató filmet, ez utóbbit élő szinkrontolmácsolással, Dávidéknak köszönhetően. Néhány embert azért nem kötött le az éjszakába nyúló filmnézés, diszkrét horkantásokat lehetett néha hallani vagy lapos tekinteteket látni a képernyőre meredve. Olyan is volt, hogy annyira belejöttünk egy délutáni tévézésbe, hogy kimaradt miatta egy edzés. (Egyébként még egy reggeli edzéssel együtt kettő maradt el összesen)

Tábortűzet csak egy este gyújtottunk az eső miatt, a bográcsos kajálásból is bezavart az eső.

Óóó!!! A naplementét megcsodálni a Balaton parton, hát ez már szinte napi program volt, mint szinte mindent a táborban, ezt is Si-Heng lelkes vezetésével tette a társaság vagy ennek egy része!

Az eső is elvert egyszer, szokásosan szemetes zsákba burkolózva edzettünk, de nem védett meg sokunkat a megfázástól, mivel edzés után egy hangárba kényszerültünk ebédelni, ami túlságosan hűvös és nyirkos volt izzadt, elázott testünknek. Volt, aki már a táborban elkezdte a láz-szortyogás-torokfájást Si-Henggel az élen, de néhányan csak a tábor után, itthon dőltünk ágynak.

Közvélemény

A tábor alatt két kérdéssel kínoztam a résztvevőket, egyik hogy van-e meghatározó élményük a táborról, a másik hogy miért is jöttek el.

Meghatározó élményként sokan említették a tábor pozitív hangulatát, hogy mindenki vidám és felszabadult volt végig. Régiek szerint régebb ez nem volt jellemző, edzések között mindenki lógó fejjel ment a maga dolgára. Azt is mondták, hogy Si-Heng sokat változott az utóbbi időben, közvetlenebb és kedvesebb, mint volt. Talán ez is az oka a hangulatváltásnak. Örültek, hogy nem úgy történt, mint az előző években, hogy Si-Henget csak edzésen látták, hanem végig, szinte állandóan a csapattal, a tanítványok társaságában volt. Szintén meghatározó élmény volt a többség számára az eufórikus hangulatot idéző zenés sanda edzés is.

Panasz vagy nagy sérelem az edzések kapcsán nem volt halható, mindenki elégedett volt. A kaja és szállás kapcsán volt némi elégedetlenség, de belátta mindenki, hogy hát ilyen árban azért jobbat nehezen találni. A motivációkról érdeklődve, a régebbiek nagyrészt, az intenzívebb gyakorlást és erősítést hozták fel a tábori részvételük okául. Az újak inkább a kihívást, a „mennyit bírok?” próbatételt említették. Volt olyan is, aki egyszerűen annyit mondott: „szeretem a Shaolin Kung-fut, azért vagyok itt!”

Mindent összevetve úgy éreztem, mindenki megtalálta a táborban azt, amiért jött és kapott hozzá valami újat is! Köszönjük!

A táborban készült képek