A Fehér Tigris Shaolin Kung-Fu Egyesület nyári edzőtáborára tavaly is Fonyódon kerítettünk sort, méghozzá augusztus 22-28. között. nagyjából 25-en foglaltuk el a vasútállomástól kb. 30 percre, már a városka dimbes-dombos részén lévő bázisunkat, egy családi házat: az alsó szintes emeletes ágyakkal zsúfolt szobáit az újabb tanítványok, míg a fenti, kényelmesebb helyiségeket a csókosok, vagyis a régiek, illetve a kisgyermekek és kisgyermekesek vették birtokukba. A szállás nemcsak a magaslati levegőről, hanem az újak és idősek, fiatalok és öregek összemosásáról is gondoskodott, mert a ház előtti utcarészlet olyan meredek volt, hogy a reggeli sorakozókor mindenkinek ugyanabba a tengerszint feletti magasságba került a feje: a környezeti adottságok kiegyenlítették a genetika és az életkor okozta termetbéli különbségeket.
Rettenthetetlen társaságunk célja napi 4 edzés abszolválása volt, ami hétfő délelőttől vasárnap délig 25 tréninget jelentett volna - isteni szerencsére azonban csak 22 alaklommal kellett Budhha elé járulnunk: ez is bőven elég volt. Napjaink így néztek ki: 7és 8 óra közt taj csi, majd reggeli, 10 és 12 óra között erősítés, bázis, sztenderdek, utána ebéd. A kora délutáni kábulatot és mélyalvást a 16 órakor kezdődő, a délelőttire erősen hajazó tréning szakította meg, mely után jólesett a vacsora, de még ez az étkezés sem tudta feledtetni velünk, hogy este 9-kor szandaedzésre kell jelentkeznünk. Az edzésekre négy helyen került sor: az egyik, a gyakorlottabbak által rettegve emlegetett Domb közvetlen a házunk mellett volt megtalálható - ez tulajdonképpen egy meredek utca, itt volt a taj csik egy része (ezt még kibírtuk volna), de sajnos az esti edzések lezárása is, melyek többnyire az emelkedőre való sprintekben, illetve a fejjel lefelé való tigrismászásban csúcsosodtak ki. (Mindenki mindent lelkiismeretesen végrehajtott.) A Kossuth-erdőnek nevezett parkban volt a tréningek nagyobbik része: a ligetecske közepén végighuzódó betoncsík nappal, a parkszéli, kivilágított utcácska esténként biztosította a tréningek helyszínét. (A Kossuth-erdőben volt az a két vendéglő is, ahol a napi három étkezésre sort kerítettünk: az első helyen mulyának néztek bennünket, és ki akartak éheztetni, így változtatásra szántunk magunkat.) A délutáni edzésekre általában a Szaplonczay Manóról elnevezett sétány végében került sor: erről az úrimeberről annyit feltétlenül tudni kell, hogy az ő kezdeményéezésére épült fel 1884-től a híres bélatelepi villasor - a ma is pompás állapotban lévő épületeket hol békés séta, hol tempós futás közben volt alkalmunk megcsodálni, míg a másik oldalon a Balaton és a Badacsony hódított. Ez a tréninghelyszín volt egyébként a legatraktívabb, de egyben a legtávolibb is: a kiszélesedő magasparti sétányt gyönyörű dombocskák szabdalták fel, kitűnő helyet biztosítva ezzel Szabolcs szi-hengnek arra, hogy az erőnlétileg rászorulóknak comberősítő edzést vezényeljen. Az utolsóelőtti napon volt egy edzés a fónyodi strandon is, mert az idő azt sejtette, hogy csak mi leszünk ott a büféseken kívül.
A tréningek közti időt pihenéssel töltöttük: miután az étkezések után nagy nehezen sikerült újra üzembe helyeznünk izülteinket, elmentünk a boltba szénhidrátért, vitaminokért és a boldogsághormonokat tartalmazó csokoládéért, majd az ágyba vetettük magunkat. Amikor az embernek ennyi dolga van, mint az edzőtáborban nekünk megtanulj aértékelni a 15-20 percnyi szabadidőt is - ezáltal nemesül lelkileg si, s nem csak a teste lesz hajlékonyabb. A napi 6-8 kilométer gyaloglás és a négy edzés után az ember tudatára ébred, hogy teste többet bír, mint gondolná, de figyelmeztet, hogy - akárcsak az agyat - karban kell tartani, ha azt akarjuk, hogy később jól működjön.
Jülling András
